| Ryeki tűz |
(részlet)
Kereskedőnegyed, Shíren kerület,
Áradás Hava, a Pyarron szerinti 3697. esztendő
A gyilkos
A koponyacsontot átszakító nyílvessző bántóan hangos koppanással állapodott meg a kupleráj oldalában. A félszeművé lett, idegek játékától remegő húsdarab jatagánját a földre hullajtva támasztotta meg hátát a gyalult deszkákon. Az örömtanya földszinti tornácán álló testőrök fegyvert emelő társuk gyors halálától döbbenten, egy pillanatra megdermedtek az esti homályban.
— Talán mégsem olyan bohóc a félelf, mint amilyennek tűnik! — jegyezte meg magában Vinidis, miközben ruhaujjba rejtett tőrét markolatig döfte a legközelebb posztoló őr torkába. Vér spriccelt az arcába a jázminnal illatosított torokból, és ő átkozódva gondolt a pillanatra, amikor alig pár nappal korábban, Rattikani fogadója mellett a keskeny keresztvas mellett döntött a fegyverkovács ajánlatára.
Fejét lehajtva átbújt a balról érkező szélmalomvágás alatt, miközben baljával kegyetlenül belemarkolt támadója selyembe bugyolált ágyékába. A fickó egy torokhangú hörrenéstől követve, fájdalmas görcsbe merevedett, és a toroni a süvítést követő lucskos cuppanást hallva biztosra vette, hogy a fickóval többé már nem akad gondja.
A félhomályba borult utca túloldalán emelkedő karavánszeráj tetején rejtező lövész halálos biztonsággal szedte tovább áldozatait.
A pörgés lendületét meglovagolva kirántotta hosszabb pengéjét, és csípőtől kulcscsontig felnyitotta az ajtó felé útjába eső, túl lassan eszmélő fegyverest. Az elszabadultukban kiömlő belek szagára kelletlenül elfordította a fejét, ám előtte kénytele-kelletlen időt szakított rá, hogy keze ügyébe csalt tőrét a bejárat felé menekülő utolsó hadzsi hátába hajítsa. Az alak meglassúdott a dübbenő penge nyomán, majd mielőtt még kezeit a vasalt faajtó kilincseire helyezhette volna, további két fehértollú nyílvessző csapódott a torkába.
— Ennyit arról, hogy gyanútlanok! — fújt mérgesen a toroni, és az egyik holtestről felvett kendővel úgy-ahogy letörölte a vért az arcáról, majd határozott léptekkel a még mindig tétován tántorgó, halálos sebesült kardforgatóhoz lépett. Egy határozott mozdulattal kihúzta hátából a dobótőrét, majd átlendítette testét az alacsony fakorláton.
Az akaratát vesztett hadzsi egy félfordulatot követően, durván nekicsapódott az utca köveknek, és nyakát szegve többé nem mozdult.
Vinidis még egyszer körbekémlelt az olajmécsesek ingatag lángjától megvilágított kupleráj előtti apró téren, és tekintete a félelf lövészét kutatta. A bíborfényű szempár csak egy pillanatra tűnt fel, mielőtt eddigi helyét feladva újabb menedéket nem keresett a teret körbefogó tetők egyikén.
A toroni a házak közé sandított, de csak néhány tovasiető lépés zaja sejlett fel a godorai birodalom fénykorából itt maradt, a habarcs mellett mágiával is egybeillesztett köveken.
Erion, Shíren kerülete a tőle megszokott közönnyel fogadta a szeme láttára kialakult közjátékot.
Az itt élők jó ideje tisztában voltak vele, hogy aki nem lát és nem hall, az hosszútávon jobban jár, mint a legszemfülesebb hercegi besúgó, hiszen ezen hatalmas szerencsével megáldott lények közül csak kevesen érték meg a harmincadik életévüket. Az árnyékokban létezők azonban minden körülmények közt élni akartak, s még csak gondolatban sem keverték ügyüket a mindenütt ott nyüzsgő kalandorokéval.
By ynev.inomi| | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
