Vetélytárs(részlet)

1,
- Semmi esélye - mérte végig Ceriak a fénylő izmú, párducmozgású óriást.
Dartyr összerezzent. Lassan nyitotta ki a szemét, fogai összecsikordultak a dühtől. Nem fordult meg, csak az alsó ajka feszült meg kissé. Noha odalent, a küzdővermek verejtéktől és vérszagtól sűrülő félhomályát a düh és a kín ordításai hasogatták, ezer közül is felismerte a háta mögött felzengő, telt baritont.
- Első Shadd? - szisszent fel döbbenten.- Mester, te itt?
A magas, csapott vállú férfi bólintott, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy Ceriak, Ryek Első Shaddja a Vas Csarnokait látogatja. A tanítvány végül oldalt sandíított, egy pillanatra összenéztek a ziháló hörgésektől fojtó, fáklyafényes káoszban. Az ezüstköpönyeget viselő öreg tekintete rezzenetlen volt és sötét, akár a Sheral csillagfényes éjében hallgató jéghideg tengerszemek tükre. Erő és nyugalom.
Dartyr elfordította a fejét.
- A testőröm még sosem veszített - jegyezte meg óvatosan.
Odalenn, a gránitköves küzdőverem mélyén lassan kerülgették egymást a küzdők. Gyilkos Nuhar, Északvidék legyőzhetetlen bajnoka - és a középtermetű, darócköpenyes idegen, aki alig fertályórája halk, magabiztos szavakkal hívta ki maga ellen a halált.
A középkorú, piszkosszürke ruhájú férfiú idegenként érkezett a Vas Csarnokaiba. A tízembernyi boltívek lábánál megtorpanva egy ámuló gyermek szemeivel csodálta az ég felé szökő oszlopok fáklyafényes homályát. Elfintorodott mikor arcába csapott az emberbűz. Nuhar, a párducmozgású testőrkapitány vette észre először.
- Ő az enyém - mordult tompán, akár a zsákmányt cserkelő nagyragadozók.
Egyszercsak ott állt a csontos, őszülő hajú idegen előtt. Amaz felnézett rá: mélyen ülő, jadezöld tekintete kérdőn vizslatta a testőrkapitány rituálhegekkel szabdalt, lapos arcát.
- Góhatartól, a Tizenharmadiktól tudom, hogy helyem volna a Shadd testőrgárdában. Itt lehet jelentkezni a shaddatorok közé? - kérdezte egyszerűen.
Halkan beszélt, a magas csarnokban hirtelen mégis pengeélessé feszült a csend. A shaddok személyes testőrgárdájába a legjobbak legjobbjai is csak vérverejtékes, könyörtelen gyakorlás évtizedei után juthattak. A shaddok, Ryek varázsló - urai ugyanis az életüket bízták személyes testőreikre: kevesen tudták, hogy egy shadd az erők megidézése során a házatlan csigánál is védtelenebb. Ryeknek szüksége volt a legjobb shaddatorokra - megkereste és meg is fizette őket. Ezer ryeki jelentkezőből azonban jó, ha egy méltatott arra, hogy az égbenyúló tornyokban szolgáljon - és közülük a legjobbak is hiába álmodoztak arról, hogy egyszer egy shadd maga mellé választja őket. Itt lehet jelentkezni a shaddatorok közé? Arcok fordultak a vakmerő felé és haragvó szemek: véreres vagy éppen kék - vörösen duzzadó, résnyire szűkült tekintetek. Az ócska ruhájú, jelentéktelen külsejű férfi közvetlen szavai dacára mérhetetlenül idegen volt a Csarnökökban - és bőszítő.
Nuhar elmosolyodott. Mosolya akár a kiontott vértócsa, sötét volt és félelmetes.
- Akárki nem jelentkezhet. Bizonyítanod kell előbb - közölte, hangjában vérlázító gúny és halálos fenyegetés zöngéivel. Megroppantotta ökölbe szorított kezét, mely patadobogás robajával visszhangzott a Csarnokokban: akárha a Végítélet Hóhérlovasai közeledtek volna a magasba szökő falak sötétjében. Az idegen csak a szemöldökét húzta fel kérdőn. Megoldotta köpönyege övét és hátrált egy lépést.
- Mik a szabályok? - kérdezte maga mögé hajítva a viseltes köpenyt. Alatta csupán egy szakadozott ujjast és hasonlóan rongyos nadrágot viselt.
- Nincsenek szabályok - mordult a testőrkapitány a sebesen táguló körben.
- Értettem - bólintott az idegen. A következő pillanatban úgy rúgta állon Nuhart, hogy az karjait szétvetve hanyatlott a körülállók gyűrűjébe. Mielőtt azonban a darócruhás zárta volna a távolságot, Nuhar macskaként gördült talpra és a másikra vicsorgott.
- Ezért meghalsz - öklendezte felegyenesedve. Szájából kétoldalt bugyogott a vér: elharapta a nyelvét. Az idegen kétkedőn ingatta a fejét és ajka furcsa, fenyegető mosolyra rándult. Azután lassan maga elé emelte félig nyitott ökleit.
A Vas Csarnokaiban fullasztóvá sűrült a csend: Nuhar volt a legjobb a legjobbak között. A köveket morzsoló, eleven húst az ínról letépő Gyilkos Nuhar, aki puszta ordításával bénította meg ellenfeleit, pörölyökle loccsanva hasította ki koponyájukból a velőt.
Dartyr, a legifjabb Shadd, a Huszonegyedik, ekkor lépett ki a boltívek magasában kiszögellő sziklaerkélyre. A legszebb férfi volt Ryekben és ezt tudta is magáról. Hozzászokott a szoborszép alakját, nemeskyr hadvezéreket idéző arcélét méltató szemvillanásokhoz, irigy tekintetekhez. Legtöbb hódolója már most Ryek legnagyobb shaddjaként emlegette. Ezúttal ügyet sem vetettek rá.
Mindenki a Csarnokok szívében dúló összecsapásra figyelt.
Odalenn különös, sosem látott küzdelem bontakozott ki: a párduzmozgású, sziklazúzó testőrkapitány vadállati morranásokkal sújtott le újra meg újra, mindig pontosan oda, ahol a darócruhás idegen állt - egy szemvillanással korábban. Morgás és dobbanások. Zihálás és szanaszét permetező verejtékcseppek. Homokban csusszanó lábak és durva darócruha suhogása. Egy vérbeborult, sötét tekintet és egy másik, hűvösen zöld. Az idegen eddig csak egyszer ütött vissza: balkezes horogütéssel terelte a testőrkapitány fejét egy orrot - fogakat zúzó jobbegyenesbe, amellyel másodszor is kiütötte a Gyilkost a körből.
Dartyr nagyot nyelt a döbbenettől: kezdőket aláznak meg így. Nuhar pedig az ő személyes testőre volt - a legjobb, legkönyörtelenebb shaddator volt, ezért esett rá Dartyr választása. Nuhar egyetlen küzdelme sem tartott egy percnél tovább és sosem hagyott túlélőt. Ez az idegen azonban arcátlanul játszott vele, mint macska az egérrel. Dobbantott és perdült, semmibe révedő, rezzenetlen szemekkel. Gyilkos Nuhar csontzúzó csapásai pedig a levegőt hasították, félszázadszor is. Dartyr állkapcsán megfeszült egy izom. Egyetlen senkiházi sem űzhet gúnyt űz az ő testőréből!
Nos, legyen hát.
A legifjabb shadd lassan fújta ki a levegőt, majd örvénnyé fonta az alant kavargó indulatokat. Hagyta, hogy az erő a légzészünet végén beáramoljon az orrán, szemén keresztül és kisvártatva érezte, hogy köldöke mögött, a belülről izzó tűzben tovább forrósodik, mígnem a mélyből felhorgadva, körömágyig áthevíti ujjait.
Senki nem fogja észrevenni.
- Semmi esélye - ekkor lépett mögé az Első Shadd. A felrezzenő Huszonegyedik fogai összecsikordultak, miközben tenyeréből a hűvös sziklába taszította a forrón remegő erőket. Most nem. Dartyr kinyitotta szemét és kénytelen - kelletlen igazat adott a vén mesternek. A küzdőveremben acsargó Gyilkos Nuhar elveszítette az akaratok erőpróbáját - és kisvártatva megérezte ezt maga a testőr is. Jóval túl a félszázadik célt tévesztett csapáson, hirtelen megállt remegő inakkal, hordóként fújtató mellkassal. Körülnézett a néma shaddatorokon és sötét, keskeny ragadozótekintetébe újfajta kifejezés költözött.
A félelem.                                      

                                                     By ynev.inomi