- De hát én nem vagyok gorviki siedon, semmi esélyem azok ellen. Meg fogok halni...

- Ne siránkozz már, mint valami ribanc! - hatalmas pofon nyomatékosította a parancsoló szót.

- Gyerünk, szedd össze magad, láttalak már küzdeni, és igenis van esélyed a győzelemre.

Egymásba kapcsolódott a két tekintet; a sokat látott fekete és a fiatal borostyánszínű. Mind a ketten hinni akartak az imént elhangzottakban, reménykedni egy győztes holnapban, és az éjszín szemekben parázsló erő meg is győzte mindkettőjüket. Az ifjú vonásain a megkönnyebbülés lett úrrá, miközben még mindig sajgó arcát maszírozgatta, míg a férfiéveit taposó gorvikinak sakálvigyor költözött a szája szélére.

Mordak szerette a kihívásokat, mindig azokat az utakat követte, melyeket magának kellett kitaposnia, és hát mi tagadás, ez Rokmund-szerte ismertté tette a nevét. Ám a hírnév néha hátrányokkal jár, főképp ha egy mindenre elszánt gorviki dáma fülébe jutnak a pletykák. És a Con Fava család vérig sértett kisasszonyának kevesen bírtak nemet mondani.

Volt valami démonikus vonzerő abban a nőben, valami földöntúli bujaság az ölelésében... - különös csillogással telt meg az imént oly szigorú sötét tekintet. Olyan erő lappangott benne, melynek kevesen tudnának ellentmondani. Hisz még a warviki herceget is megkísértették azok a vadítóan rebbenő szempillák, azok a forrón csókoló ajkak - egy pillanatig elsötétítette az arc vonásait a múlt tovatűnő árnya, aztán... Áh, mindenki hibázhat, a lényeg, hogy rátaláltam erre a szerencsétlen eroneire. A megkönnyebbülés derűs kifejezése rajzolta körül a sakálvigyorba dermedt ajkakat.

Aztán végeszakadt az idilli pillanatnak:

- De hogyan is győzhetnék, amikor nem is ismerem a gorviki párbajkódexet! - kezdte újra az akadékoskodást az eronei. Mordak arcára groteszk vonásokat rótt a hirtelen támadt düh, miközben az ifjút hallgatta, lángja hevíteni kezdte arcbőrét.

- Három nap alatt nem tudok mindent megtanulni tőled, Mordak mester - ám a mondat vége mintha elfújta volna minden indulatát. Tetszett neki a megszólítás: Mordak mester. Nem gondolta volna, hogy bárki is így fogja szólítani majd, de ha már így alakult, meg akart felelni újdonsült címének. Megpróbálta levetkőzni heves természetét és emlékeiből felidézni, őt hogyan okította a mestere abban az eldugott kis shadoni koszfészekben. Lassú és megfontolt sétába kezdett a lakosztályában, ki-kitekintett az ablakon a Próféták terére, megpróbált ihletet meríteni Szent Coelo erőt sugárzó szobrának látványából, majd újabb körséta következett.

Persze az más volt ott a Felföldön, itt nem kell attól rettegniük, hogy a bálványimádók rájuk törik az ajtót és megölik az egyetlen embert, aki még ismeri az ősi titkot. Itt csak egy egyszerű bosszúra kellett felkészítenie tanítványát, nem úgy, mint az őt tanító utolsó ramieramestereknek. Ha ő bukik el, legfeljebb egy elkényeztetett dáma bosszúja késik még néhány napot. Hisz még vagy száz elbolondított ifjú várja, hogy szívességet tehessen a gyönyörűséges Lucrezia Con Favanak...

Közvetlen közelről nézték azok a démoni zöld szemek. Meg mert volna esküdni rá, hogy a pajzán vonzerő mellett most ott bujkált bennük az őszinte félelem és esendőség árnya is. Nem bírta elszakítani tekintetét a nőétől, pedig tudta, minél tovább kutat azokban a smaragdszín szemekben annál esendőbb és befolyásolhatóbb lesz maga is. És végül valóban nem bírt már nemet mondani:

- Ugye te nem fogsz cserbenhagyni Mordak, ugye sohasem hagyod majd szabadon garázdálkodni azt a...

Aztán hirtelen visszazökkenve a jelenbe az úrnő újabb áldozatára vetette pillantását. Balek - mosolyodott el újra, s gondolatai már a felkészítés körül forogtak megint.

- Gorvik párbajkódexe... hmm... hogy is mondjam... azokkal együtt rothad a föld mélyén, akik nem tudtak elszakadni Shadon idióta szabályaitól és még hittek az ilyen ostobaságokban.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy a gorviki párbajoknak nincsenek szabályai, hogy a siedonok úgy küzdenek, akár a déli puszták barbár nomádjai? - szaladt ki az ifjú száján önkéntelenül.

- Ebben a világban örökös harc dúl, aminek a szabályait a győztesek írják - fortyant föl Mordak. Mindig a szent tekercsekből és tanításokból idézett, ha annyira felidegesítették, hogy már nem volt képes saját kútfőből visszavágni. - Ezt jól jegyezd meg kölyök, ha győzni akarsz azon a nyamvadt párbajon.

- Tudnod kell - folytatta kicsit megenyhülve - hogy mifelénk az ész és az ügyesség dönti el egy párbaj kimenetelét, és nem holmi sületlen kódex. Szabadok vagyunk, és szabadon küzdünk, akár az igazi ragadozók. Ugyanúgy felhasználjuk a természet ajándékait; mérget keverünk, vagy szavakkal sebesítünk, ha arra van szükségünk a győzelemhez. De épp úgy nem vetjük meg az elmés megoldásokat, mint az egyszerűségében tökéletes harcot. Nincs ezen semmi csodálkozni való. Gorvikban ha két szabadharcos pengét ránt egymásra, csak a jobbik lesz az, aki önerőből el is teheti ramieráját. Ez alól csak nagyon ritkán teszünk kivételt, akkor is általában a tömeg teljesítheti be a vesztesen Ranagol akaratát.

- Persze ez nem azt jelenti, hogy nyakló nélkül öldököljük egymást, csupáncsak annyit, hogy mi a saját szabályaink szerint ütközünk meg. Ezek is ugyanolyan fontos és súlyos szabályok, akár a hitetlenek kódexeiben foglaltak, ám leírni botorság lenne, hisz az erő, a hatalom örökkön formálja őket, akárcsak az igazi mesterek remekműveiket - fejezte be Mordak hosszúra nyúlt magyarázatát, hangja egészen megenyhült, arcára a tanítók komolysága költözött.

Talán a szavak mélyén csengő igazság, talán a hirtelen haragú mester jellemében beállt drasztikus változás tette, de egyikük sem tudott újra megszólalni. Mindketten az imént elhangzott szavakon merengtek. Az eronei még akkor sem neszelt fel, mikor az apró zajokat követően beszakadtak a spaletták. Faforgács szállt mindenfelé, miközben harci maszkos alakok lendültek a lakosztályukba. Aztán acélon csillant a szobába ömlő hold fénye és az első támadó ramierával a mellkasában zuhant vissza az utcára. Mordak újabb tőrt csúsztatott bal tenyerébe, ám a másik két betolakodó addigra már a szoba közepén állt. Kezükben furcsa, dupla markolatú kard lapult. Fejvadászok.

Az éjszaka gyilkosai szinte úsztak a levegőben, mozgásuk hangtalan és tökéletes volt, mellőzött minden fölösleges lépést és fordulást. Egyenesen a döbbenettől szoborrá merevedett eronei felé vették az irányt, s ha Mordak nem veti magát eléjük, talán el is érik. Így is csak az utolsó pillanatban, a kalózfattyútól karnyújtásnyira sikerült megtorpanásra késztetnie a vadászokat egy jól irányzott szúrással, melyet nyakra mért csapás követett. Mindkét támadást sikerült hárítaniuk az ellenfeleknek, ám ezzel is telt az idő.

- Ébredj már te barom, ez nem egy rohadt színielőadás, ezek éppen téged akarnak kibelezni! - bólintott ingerülten ellenfelei felé Mordak, miközben ramieráival próbálta hárítani a felé záporozó csapásokat. Jobb volt támadóinál, mozgásában ott lüktetett az évezredek csiszolta technika könnyedsége és tíz kemény év gyakorlás tapasztalata. A két penge tökéletes összhangban mozgott, hárított és szúrt. Balkezes támadója már több komoly sebből vérzett mire a fiú is úgy, ahogy összeszedte magát és a siedon segítségére sietett.

- Vedd át kölyök! - kurjantotta ekkor a szabadharcos. Vállával hatalmasat taszított a sebesült támadón, aki egyenesen a kivont szablyába szaladt, Mordak pedig pördült is tovább, és egy teljes fordulattal az ablak előtt termett. Hogy még ugyanazzal a lendülettel útjára is küldje bal kezében szorongatott tőrét. Épp az utolsó pillanatban sikerült torkon dobnia a szemközti ablakban számszeríjat markolászó sötétzöld köpenyesek leggyorsabbikát.

- Hasra fiú, újabb vendégeket kapunk! - üvöltötte az ablak mellé pördülve. A mondat végén, mintha csak igazolni akarnák azt, záporozni kezdtek a nyílvesszők. Az eroneinek csak az utolsó pillanatban sikerült a földre vetnie magát, ha nem áll előtte harci maszkos támadója, biztosan keresztüllőtték volna. Így is feltépte néhány vessző a ruháját, mielőtt földet ért. A vadásznak nem volt ilyen szerencséje, két nyílvesszővel a hátában esett össze. Tehát nem együtt vannak!

- Mi történik itt? - kérdezte a kétségbeesett ifjú, ám a válaszra már nem maradt idő.

Újabb támadók rontottak a szobába. Öten jöttek, kezükben kobrakardokkal. Az ajtón keresztül érkeztek és külsőre szakasztott másai voltak a szemből nyilazóknak; bő ujjú fehér inget, földbarna szövetnadrágot és sötétzöld köpenyt viseltek. Kettő az eroneit, három a gorviki kardforgatót vette célba.

- Elbírsz velük?

- Az életemre törtek! - sziszegte ingerülten a "tanítvány", mintha ezzel mindenre választ adott volna.

Gorvikban ez nem valami szokatlan - mosolyodott el Mordak, s laza vívóállásban helyezkedve várta újabb támadóit. Kezeiben ördögi táncot járt a hosszúkás tőr, át-át röppenve egyikből a másikba, miközben a lábak is felvették a ritmust.

Pokolian gyors volt, első támadójának még mukkanni sem maradt ideje, mikor egy féloldalas szaltóval átgurult a vállán és a tarkójába vágta pengéjét. Mély hajlásokkal és rövid ugrásokkal elkerülte a felé tartó vágásokat, majd egy széles ívű jobboldali áltámadás következett. Ám mielőtt még a bal felöl szúró támadó, kihasználhatta volna látszólagos védtelenségét, átdobta másik kezébe fegyverét és gyomron szúrta a megilletődött fejvadászt.

Már csak egy maradt - konstatálta magában a helyzetet, miközben levegő után kapkodott. Nem hiába, öreg vagyok én már az ilyen gyors pergésű csatákhoz, lehet, hogy tényleg vissza kéne vonulnom, hogy ifjaknak adhassam tovább a tudást.

Gyors pillantást vetett az eronei felé, csak hogy lássa, él-e még. Örömmel látta, hogy a kalózivadéknak is sikerült már földre küldenie egyik ellenfelét, s a másik sincs már valami jó bőrben.

Nem hiába, van szemem az ilyenhez, talán egyszer valóban sikerül harcost faragnom ebből a kis tengermellékiből. Persze, csak ha túléli a párbajt. Szívesen merengett volna még egy ideig azon, mennyire jól sikerült a választása, ám harmadik támadója nem hagyott rá neki időt. Látva ellenfele pillanatnyi figyelmetlenségét, kíméletlen szúrást indított annak szíve felé. Mordaknak alig maradt ideje hárítani a halálos támadást, máris jött a következő. A fejvadász vette kezébe a küzdelem irányítását, ő diktálta a tempót, amit igencsak nehezére esett követni a fáradó ramieraművésznek. Gyors és alantas szúrásokkal operált, ami ellen mit sem ért a siedon figyelemelterelő "tánca".

Persze csak ha én is túlélem ezt a párbajt - gondolta Mordak, egy újabb épp csak elkerült vágás után. Kimerült volt, nehezére esett tartani ezt a felgyorsult tempót és tudta, ha nem talál ki gyorsan valamit, alulmarad gyilkosával szemben. Gyors pillantást vetett a lakosztályára, majd elégedetten vette tudomásul, hogy a folyamatos hátrálás és védekezés következtében sikerült visszajutnia az ablakok elé. Tökéletes.

Néhány újabb - egyre inkább kapkodó - hárítás után lába megakadt a szőnyeg egyik redőjében, ő pedig kapálózva zuhant az ablakpárkánynak, épphogy nem esett ki rajta.

Váratlan előnyét kihasználva a támadó magabiztosan lendült előre, hogy befejezze, amit elkezdett...

...majd elkerekedett szemekkel meredt le a gyomrából meredő ramierára.

- Ne izgulj barátom, háromból két társad ugyanígy megette ezt a cselt - a kegyetlen sakálvigyor ismét visszahódította az enyhén borostás arcot. Lassan a földre engedte ellenfelét, majd annak rózsamintás kendőjébe törölte véres fegyverét.

- Na kölyök... - kezdte tanítványa felé fordulva Mordak, az elétáruló látvány azonban ajkára forrasztotta a szót.

Az ifjú ellenfelének szétszabdalt testére dőlve feküdt, vonásait szörnyű grimaszba rántotta az utolsó pillanatok szenvedése. Egyetlen seb volt rajta csupán, egy karcolás a vállán, ám a sebszájat undorító fekete miazma folyta körbe. Méreg.

Az a rohadt vessző, mi a fészkes fenéért nem bírt egy leheletnyivel feljebb abba az istenverte falba állni. Hogy szakadna a hétfejű összes átka azokra a rohadt vadászokra, hogy a bálványimádók sütnék meg az összeset azokon az istenverte máglyáikon! Mérhetetlen düh öntötte el Mordak szívét, a legrosszabb fajtából; tehetetlen volt, és ezt mindennél jobban utálta. Percekig meg sem mozdult, csak bikaszerű prüszköléséből látszott, hogy él.

Ezernyi kérdés rohamozta meg hirtelen a kétségbeesett siedont, és egyikre sem tudta a választ. Bármit próbált is kiokoskodni, ebben az állapotban esélye sem volt a sikerre; csupáncsak a sötétben tapogatózhatott. Egyetlen gondolata volt csak annyira erős, hogy utat vágjon a fejében tomboló káoszon át: el innen.

Öles léptekkel indult a kijárat felé, ám az eronei holttestéhez érve egy pillanatra megtorpant. Sajnálta a kölyköt, bármennyire szerencsétlennek és befolyásolhatónak tartotta, valahol fel is nézett rá ártatlansága miatt. Szerette volna tisztességgel eltemetni, vagy legalább valami útravalóval ellátni, ahogyan a színdarabokban szokás, végül azonban csak egy mondatra tellett tőle:

- Látod kölyök, ezért tanulunk meg az elégedetlenkedés helyett inkább küzdeni itt, Gorvikban.

Mint az a fenti írásból is kitűnik, Gorvik harcosai elég sokban különböznek más vidékek fegyverforgatóitól. Maga a szó (siedon) is elég tág fogalom, mely egyszerre több társadalmi csoportot ölel föl. Közösre talán szabad harcosként lehetne fordítani. A gorvikiak azokat értik alatta, akiknek joguk van szabadon rendelkezni a kardjuk felett. Ebbe a kategóriába tartozik minden nemes, aki könnyűfegyveres harcmodorban küzd, kardot köt az oldalára és forgatni is tudja azt (aki pedig nemesként nem ért a fegyverhez, nem számíthat túl sok jóra a Szentföldön). Tehát éppúgy siedonnak hívják a nemesi családok sokadikként született gyermekét, aki a zsoldosok útját választja, mint a bajvívókat vagy a hadseregek elöljáróit. Gorvikban is vannak persze "klasszikus" értelemben vett harcosok, katonák, ám felettük mindig áll valaki, kinek a parancsait vakon kell követniük. Ezeket a fegyverforgatókat hívják carridonnak, ide sorolhatjuk a városőrség tagjait és a nemesség magánhadseregében szolgáló katonákat is. A carridonok tehát születésüktől fogva alattvalói földesuruknak, míg egy siedon maga választhatja meg urait, s ha úgy akarja, lehet teljes mértékben független is (persze kevesen választják a pártfogó nélküliek veszélyes életét). A különbséget növeli továbbá, hogy egy siedonnak lehetnek további fegyveres alattvalói, hűbéresei, és hűségesküje után is megilletik nemesi jogai és kiváltságai.

Így a fentiekből kifolyólag nehéz fába vágja a fejszéjét az, aki megpróbálja összegyűjteni mindazon fegyverforgatók sorát, akiket siedonnak hív a gorviki köznép. Nekem sem célom hogy ezt megpróbáljam, cikkemnek is csupán azok a siedonok képzik alapját, akik a MAGUS Harcos nevű kasztjába tartoznak. Természetesen köztük is jelentős különbségek mutatkozhatnak, szülőföldjük, iskolájuk vagy rangjuk okán, ám sok dologban megegyezik neveltetésük. Lássuk hát, melyek ezek a közös jegyek.

Közös neveltetés: A legalapvetőbb hasonlóság a szabadharcosok között nemesi neveltetésükből fakad. Származásukból kifolyólag többé-kevésbé elmondható ezekről a harcosokról, hogy otthonosan mozognak a nemesek köreiben, eligazodnak a bálok és árnyháborúk útvesztőjében, és ismerik a gorviki párbajkódexet. Ezen kívül jártasak a ranagolita vallás alapjaiban (mint minden szabad gorviki) és a ramiera forgatásában is, mely penge gyakorta a legfontosabb fegyverük.

Nemesi származásuk nemcsak tudásukra, de viselkedésükre és öltözködésükre is sokszor rányomja bélyegét. Majd minden szabadharcos büszke származására vagy mestereire, ez néhányuknál sznobizmussal, felsőbbrendűségük biztos tudatával párosul. Ezenkívül ritka az olyan siedon, aki ne büszkélkedne különleges képességeivel vagy a párbajban elért győzelmeivel. Többek között ennek a jelenségnek is köszönhető a gorviki kendőnyelv megjelenése. A kendőnyelv a heraldika egy különleges válfaja, melyben a kendők egyfajta névjegyként szolgálnak, és nemcsak viselőjük származásáról, de tetteiről és harcmodoráról is árulkodhatnak a hozzáértőknek (bővebben lásd lentebb). Éppen ezért minden szabadharcosnak kötelessége elsajátítani a kendőnyelvet, hisz sokszor az élete múlhat azon, hogy felismeri-e a másik harcosban a nagyvadat, vagy csak Ranagol ítélőszéke előtt térdepelve döbben rá saját hibájára.

Harci tudományukat is hasonló keretek között sajátítják el, egy iskola vagy egy híres mester segítségével, több évig tartó hosszú és gyötrelmes tanulás során. A siedonná válás nem olcsó mulatság, a híresebb mesterek 80-100 aranyat is elkérnek évente, ám cserébe a fegyveres harc és az árnyháborúk legjobb harcosait nevelik a tehetős nemesifjakból. Méltó kísérői, tanácsadói és testőrei lesznek hűbéruruknak, úgy a nemesi bálokon, mint a különböző veszélyesebb utazási és harcai során. Míg a fejvadászokat a csendes gyilkolásra, a meglapulásra és a színfalak mögötti akciókra képzik ki, a szabadharcosokat szemtől szembeni, nyílt küzdelemre tanítják. Ám ez nem azt jelenti, hogy a shadoni bajvívók egyenességével, minden piszkos eszköz használatát mellőzve parádéznának; épp ellenkezőleg, egy Siedon bármilyen eszközt képes felhasználni, ha az győzelemre segítheti küzdelmében. De lássuk, mit is jelent ez pontosabban.

A siedonok harcmodora: Mint már említettem, a siedonok általában a ramiera forgatásában jeleskednek igazán, s erre építik harci taktikáikat is. E viszonylag rövid kard leginkább gyors reflexeket és ügyes mozdulatokat követel forgatójától, s nem annak erejére épít. Ebből kifolyólag a szabadharcosokra általában a gyors és pontos szúrások, valamint az akrobatikus mozdulatokkal teli harc a jellemző. Éppen ezért nem viselnek páncélokat sem, legfeljebb ha nagy szükségét látják, és nem korlátozza őket a mozgásban (a könnyű mozgás és a makulátlan külső mindenek felett áll számukra). Sok mester és iskola tanítja ezen kívül a belharc tudományát is, a lovagok és az alvilági harcosok elleni hatékonyabb fellépés érdekében.

Ám vitathatatlanul a szemfényvesztés minden siedon legnagyobb fegyvere. Könnyűfegyveres harcmodorukból és rövid fegyverükből kifolyólag mindennél többre tartják a trükkös megoldásokat, a halálosan precíz szúrásokat, és az agyafúrt cseleket. Számukra nem az erkölcs vagy a shadoni párbajkódexhez hasonló kötött szabályok, hanem a minél halálosabb technikák, a minél gyorsabb győzelem a cél. Párbajkódexük nem tiltja sem a piszkos cseleket, sem pedig a mérgek használatát, sokan közülük még a méregkeverés fortélyait is elsajátítják. "Ha már használni megtanulta az ártó szereket, a legjobb, ha ő maga is képes előállítani azokat!" - tartják. Leginkább azonban az orvtámadást alkalmazzák előszeretettel figyelmetlenebb ellenfeleik ellen, "hiszen a tigris sem figyelmezteti a prédáját, mielőtt lecsapna rá". Emellett elsajátítják az emberi test felépítését is, megtanulják, hol vannak gyenge pontjai és hol a legsebezhetőbb.

A szabadharcosok öltözködéséről: Öltözködésükre, bár ruháik tartományonként eltérő színűek és szabásúak, általában a könnyedség a jellemző. Általában bő fehér inget, fekete harisnyát, magas szárú, puha bőrcsizmát viselnek. Ha hűvösebbre fordul az idő, bőrből cserzett mellényt húznak, s ha kedvük úgy diktálja, színes kendőket kötnek magukra. Gazdagabbjaik a messzi földön híres abraselyemből készíttetik ingjeiket és kendőiket is.

Rokmund tartományra a hivalkodóbb, színesebb ruhadarabok a jellemzőbbek, míg Akvilonában sokkalta többre tartják a praktikus, harcias szabást és a sötétebb színeket; díszítésül főképp vallási motívumokat használnak. Gorvik tartomány egyedi társadalmi tagolódása (szabad városállamok laza szövetsége) miatt az öltözködés itt a legsokrétűbb. Éppúgy találkozhatunk itt Akvilonára jellemző sötét árnyalatokkal és vallási fanatizmussal, mint rokmundi színorgiával, de még a kereskedők által behozott külhoni darabokkal is. Warvik tartomány harcias beállítottsága miatt inkább lovagjaira és paplovagjaira támaszkodik, mivel itt az árnyháborúk helyett valódi háborúkat kell vívni a nemkívánatos dzsad szomszédokkal. A szabadharcosok ritkák erre, öltözködésüket így mestereik származása szabja meg. Abrado tartományban is hasonló a helyzet, bár itt a természeti viszonyok és a városok hiánya miatt nem igazán népes a szabadharcosok rétege.

A kendőnyelvről: Gorvikban fontos szerep jut a szabadosok - ritkábban fejvadászok, sőt nemesurak - viselte kendőknek. A kendőbe hímzett jel vagy címer, titkos utalás mindig egyedi, sokat elárul viselőjének származásáról és tetteiről. A kendők készítését és használatát bonyolult etikett szabályozza, amely méltán említtetik egy napon a shadoni heraldikával.

Új keletű szokás, hogy a párbajban vagy más emlékezetes módon legyőzött ellenfelek kendőjét a diadalmas fél valamely testrészén viseli, de fejre (hajba) csak saját címerkendője köthető.

A kendő címerhordozó, egyfajta névjegy, melyet tulajdonosa a legváltozatosabb okokból adhat át, küldhet el másoknak. A kelme sarkába kerülő csomók száma, kötésmódja és elhelyezése jelenthet párbajra, baráti vagy titkos találkozóra hívást; kifejezhet hódolatot, tiszteletet, jelenthet fenyegetést, de hordozhat sokkal összetettebb érzelmeket is. A kendőnyelv valóságos tudomány, melyet minden szabadharcosnak kötelessége elsajátítani, mind saját, mind ura érdekében.

A kaszt jellemzői

Nézzük meg, hogy is néz ki egy gorviki szabad harcos a d20 rendszerben. Az alant következő statisztikák természetesen csak általános információk, ezektől eltérhetnek az egyedi mesterek és iskolák tanításai. Csak azok a statisztikák kerülnek itt bemutatásra, amelyek valamiben különböznek a Harcos kalandozó kasztnál leírtaktól, minden egyéb statisztikát (beleértve a Kp-t, az Fp-t, valamint a TÉ és a jellemzők fejlődését) változatlanul a Harcosnál leírtak szerint kell számolni.

Követelmények

Az alábbi követelményeknek kell megfelelnie egy karakternek, ha a Harcos kalandozó kaszt Siedon alkasztjának tagja kíván lenni.

Alap TÉ: +2

Faj: Ember (szigorúan csak gorviki származású)

Jellemző: -

Képzettségek: Ismeret - Kendőnyelv 4+, Ismeret - Ranagolita vallás 4+

Képességek: Fegyverforgatás (Szúró-vágó) - Alapfok, további egy harci képesség

Elsődleges képzettségek: Akrobatika, Átverés, Futás, Ismeret - Élettan, Ismeret - Fegyverek, Ismeret - Hadászat, Ismeret - Kendőnyelv, Ismeret - párbaj, Ismeret - Ranagolita vallás, Lovaglás, Megfélemlítés, Mesterség - Méregkeverés, Ugrás, Úszás.

Ajánlott képességek*: Belharc, Pontos támadás, Fegyverforgatás - Ramiera, Fegyverforgatás - Hajítófegyverek, Harci jártasság, Harci reflexek, Képzett cselezés, Képzett színlelés, Kétkezes harc, Kínokozás, Lefegyverzés, Orvtámadás, Riposzt.

* Az Ajánlott képességek listája azokat a képességeket foglalja magába, amit a siedonok előszeretettel alkalmaznak, illetve tanulnak meg. Ez a lista tehát segítségnyújtás azoknak, akik nem igazán tudják, mitől lesz a harcosukból igazi siedon. Ám ez csupán csak segítség, nem kötelezően követendő fejlődési út, ha akarod, nyugodtan változtathatsz is rajta, vagy akár teljesen más módon is felépítheted a karakteredet.

Opcionális szabályok és képességek

A siedonok egyedi felfogásából és neveltetéséből következik néhány olyan képesség és képzettség ismerete, melyek még nincsenek leírva a MAGUS Alapkönyvében. Ezek alább kerülnek ismertetésre. Ezen képzettségek és képességek természetesen nem csak szabadharcosok számára elérhetőek, ám számukra a legfontosabbak, ezért kerülnek most bemutatásra.

Pontos támadás - Alapfok [Harci]

Képes vagy felhasználni anatómiai ismereteidet arra, hogy minél fájdalmasabb sebeket ejts ellenfeleiden. Bár tudásod még közel sem teljes, páncélos ellenfeleid ellen már így is komoly előnyre tehetsz szert.

Követelmény: Ismeret - Élettan 6+, Fegyverforgatás (a támadáshoz használat fegyverre) - Alapfok, Ügyesség 12+

Hatás: Amikor célzott támadást indítasz ellenfeled valamely testrésze ellen, annak mindig legérzékenyebb pontjait támadod, ezért fájdalmasabb, súlyosabb sérüléseket okozol neki. Sikeres támadás esetén sebzésedhez hozzáadhatod Ismeret - Élettan képzettséged szintjének egyharmadát (lefelé kerekítve). A plusz sebzés csak akkor érvényesül, ha támadásoddal egyébként is sebzést okozol, azaz ha fegyvered alap sebzése nem haladja meg ellenfeled páncéljának SFÉ-jét, akkor a képességből adódó pozitív módosító sem érvényes. (Emiatt fontos, hogy a célpont páncélja mely testrészeit védi.) Az így leadott támadásokra minden, az Alapkönyv 294. oldalán, a Testrészek támadása részben leírt szabály érvényes, beleértve a TÉ-levonást, valamint az enyhe és komoly sebekre vonatkozó szabályokat is.

A karakter csak azon élőlények ellen használhatja képességét, amelynek ismeri a felépítését. Alapesetben ezek nagy valószínűséggel az elfszabásúak, de a karakter ismeretében a KM más fajokat is engedélyezhet, melyek ellen a képesség alkalmazható.

Ezt a képességet csak akkor használhatod, ha fegyveredet Ügyességből forgatod.

Egyéb: A képességet elegendő csak egyszer felvenni, ezután minden olyan fegyverre érvényes, melynek forgatásában a karakter legalább Alapfokon jártas.

Pontos támadás - Mesterfok [Harci]

Mestere vagy a halálosan pontos szúrásoknak és vágásoknak. Ellenfeledre mért csapásaid rendre mély sebeket nyitnak, idegeket roncsolnak. Pontosabb szúrásaiddal képes vagy használhatatlanná roncsolni a fegyvertartó kart, támaszkodó lábat is.

Követelmény: Ismeret - Élettan 12+, Fegyverforgatás (a támadáshoz használt fegyverre) - Mesterfok, Ügyesség 15+, Pontos támadás - Alapfok

Hatás: A képesség használata mindenben megegyezik az alapfoknál leírtakkal, ám sokkal precízebb támadások leadására is lehetőséget ad. A pontos támadások mestere minden sikeres (sebzést okozó) támadásával az Alapkönyv 294. oldalán, a Harcrendszer fejezet Testrészek sebzése részénél leírtak szerinti enyhe sebet okoz. Ha túlütést ér el, és ellenfele Ép-inek legalább az egynegyedét lesebzi, abban az esetben a Testrészek sebzésénél leírtak szerinti komoly sebet okoz.

Alapeset: A testrészek támadása esetén csak túlütés okoz enyhe sebet, míg a komoly seb eléréséhez a célpont Ép-inek legalább a felét kell sebezni. Lásd Alapkönyv, 294. oldal.

Egyéb: A képességet elegendő csak egyszer felvenni, ezután minden olyan fegyverre érvényes, melynek forgatásában a karakter Mesterfokon jártas (és Ügyességből forgatja).

Ismeret - Kendőnyelv (Intelligencia; csak képzetten)

A képzettség segítségével fel tudod ismerni a Gorvikban használt kendőnyelv üzeneteit. A kendők sarkaiba kötött csomók számából, elhelyezkedéséből és kötésének módjából képes vagy megállapítani a viselő szülőföldjét, nemesi famíliáját, harcmodorát, győztes párbajainak számát, legyőzött ellenfeleinek kilétét és temérdek más információt is. A kendőnyelv szolgál továbbá a rabszolgák jelölésére, az útdíjak és kapupénzek befizetésének igazolására és sok más egyéb ügy intézésére is.

Próba: Számos felhasználási módja és használója miatt a kendőnyelvnek kétfajta szintjét különböztetjük meg aszerint, hogy mennyire közkeletű az információ, amit közölni akar.

Általános felhasználás: Vannak az úgynevezett általános, közkeletű információk, melyeket bármelyik gorviki vagy külhoni felismerhet, aki elsajátította a kendőnyelv tudományát. Például minden tanultabb ember (vagy helybéli lakos) felismeri a rokmundi nemességet ramierájuk díszhüvelyére kötött narancsvörös kendőik alapján, vagy Akvilona grófjait éjfekete, vörös bojtú kendőikről. Ugyancsak nem okoz gondot egyik városőrnek sem megállapítani egy rabszolgáról, hogy melyik környékbeli nemes tulajdona (a rabszolgaságot, mint társadalmi hovatartozást tetoválással jelölik, ám az eladhatóság okán kendőkkel jelzik a tulajdonos kilétét, e kendő levétele halálbüntetéssel jár), vagy egy szolgának, hogy az imént érkezett csomagnak ki a feladója.

Íme néhány, a közkeletű információk leolvasásával kapcsolatos célszám:

Speciális csoportok üzenetei: Komoly fejtörést eredményezne azonban, ha az iménti példa városőreinek egy siedon kendői alapján kellene megállapítaniuk annak küzdőstílusát, győzelmeinek mikéntjét, esetleg hűbérurának kilétét. Mivel ezek az információk elsősorban a szabad harcosokra tartoznak, köztük terjedt el az ezekre vonatkozó jelrendszer és számukra van igazán jelentősége. Ugyanígy a fejvadászoknak is vannak saját, titkos kendőjeleik, melyekkel idegen földön vagy küldetés közben a hovatartozásukat, rangjukat, illetve más fontos információkat jelölhetnek.

Tehát a különböző rendeknek, nemesi csoportoknak és klánoknak is megvannak az egyedi jelrendszereik, melyeket csak elvétve ismerhet egy közember. A célszámokat is ennek értelmében kell a KM-nek módosítania, hisz egy siedonnak természetes, hogy egy vörös kendő a bal sarkába kötött két csomóval halálos párbajra invitál, míg egy szabólegénynek igencsak sokat kellene ahhoz hallania a kendőkről, hogy ezt is ismerhesse. Vagy például a fejvadász könnyen felismerheti egy siedon kendőiről annak harcmodorát, ám már ő is komoly bajba kerül, ha a szabadharcos hűbéreseinek kilétére kíváncsi. A kalandmesternek nem szabad elfelejtenie hogy ami egy Siedonnak a világ legtermészetesebb dolga, az egy egyszerű polgárnak igen komoly gondot okozhat.

Titkos üzenetek: A kendőnyelv egy különleges felhasználása, amikor a kendők segítségével küldött üzenetet titkosítják is. Nemesi csoportok, fejvadászklánok folyamodnak ehhez a módszerhez, mikor titkos találkára akarják hívni egymást, vagy néhány szavas üzenetet akarnak küldeni szövetségeseiknek. Legkifinomultabb módját mégis a gorviki szerelmesek és bárdok fejlesztették ki, akik egész költeményeket rejtenek el a közismert jelek felhasználásával.

Ezeket az üzeneteket mind közismert jelekből rakják össze különböző furmányos párosítások segítségével. Olyan ez, mint egy sajátságos titkosírás, ám sokkalta nehezebb és szűkebbek a lehetőségei is. Minél jobban ismeri valaki a kendőnyelvet és minél csavarosabb az észjárása, annál bonyolultabb üzenetek készítésére képes és annál inkább valószínű, hogy képes mások üzeneteinek a megfejtésére.

Ahhoz, hogy titkos üzenetet készíthessen vagy fejthessen meg, a karakternek legalább 5. szintem kell ismernie a kendőnyelvet. Az üzenet bonyolultságát és annak megfejtését is próbadobással kell meghatározni (megfejtés esetén az üzenetet készítő képzettségpróbája áll a megfejtő próbájával szemben).

Újrapróbálkozás: Nem lehetséges. Akárcsak más Ismeret képzettségek esetében, a dobás karaktered tudását jelzi, így hiába gondolkodsz el újra valamin, nem fogsz tudni olyasvalamit, amit nem tanultál meg.

Összhang: Ha legalább 5. szinten jártas vagy az Ismeret - Kultúra (gorviki) képzettségben, úgy összhang módosítót kapsz Ismeret - Kendőnyelv képzettségedre.

Írta: Magus88